A szilimarin port több mint 2,000 éve használják Nyugaton, Kínába pedig kevesebb mint 50 éve vezették be. Bár a legtöbb nyugati országban csak egészségügyi kiegészítőként árulják, Kínában a szilimarin port vényköteles gyógyszerként árusítják, és a piac mérete körülbelül 700 millió jüant.
A meggyõzõ modern orvosi klinikai adatok elõállításának elmulasztása miatt a szilimarinpor csak az Egyesült Államokban és más helyeken kerülhet az egészségügyi termékek polcaira, és nem jogosult a gyógyszeres kezelés igénybevételére. Kínában ez a növényi gyógyszer „varázslatos” utat élt meg a bevezetésétől a gyógyszerészeti felhasználásig egészen a hagyományos kínai orvoslásig.
A szilimarin por nyugati gyógynövényi háttere nagyon egyértelműnek mondható. Végül is kevesebb, mint 50 éve vezették be Kínába.
A "Chinese Modern Chinese Medicine" magazinban megjelent "Kutatási előrehaladás a szilimarinpor termesztésében" cikk szerint: 1952-ben a Pekingi Botanikus Kert dísznövényként bevezette az Egyesült Királyságból származó szilimarinport. A cég Németországból honosította meg a fajokat, és gyógynövényként termesztette őket.
Miután bemutatták, a kínai orvoslás lelkesen felkarolta ezt a nyugati gyógynövényt.
1974-ben a "Chinese Herbal Medicine Newsletter" magazin kiadta a "Bevezetés a szilimarinpor termesztési technológiájába" c. Ugyanebben az időszakban ez a folyóirat, amely a hagyományos kínai gyógynövény-kutatásokra összpontosít, megbeszéléseket is rögzített két, az 1950-es, illetve az 1970-es években bevezetett szilimarin porfajta gyógyászati hatékonyságáról.
Szintén az 1970-es években jelent meg először Kínában a "Yiganling" májvédő gyógyszer, amelynek fő összetevője a szilimarin. Később megjelent a "Fufang Yiganling" is, melynek fő összetevője a szilimarin és a Schisandra chinensis kivonat.
Amikor a hazai ökológiai közösség még invazív idegen fajnak tekintette a szilimarin port, a "Kínai Gyógyszerkönyv (2005-ös kiadás)" a szilimarin port a hagyományos kínai orvoslás kategóriájába sorolta, "visszatér a máj és az epehólyag meridiánjaihoz", "eltisztul". melegít és méregtelenít, megnyugtatja a májat és elősegíti az epehólyag működését."
Mára a szilimarinpor a Kereskedelmi Minisztérium statisztikáiban felsorolt kínai gyógyászati anyagok egyik legfontosabb exportváltozatává vált, és Dél-Koreába, az Egyesült Államokba, a Közel-Keletre és más helyekre exportálják.
Hogyan látja a modern orvostudomány a szilimarin port?
A modern orvoslás, amely szintén Nyugatról indult, mindig is abban reménykedett, hogy helyrehozza a szilimarinpor, a hagyományos gyógynövény-gyógyszer elnevezését.
Az 1960-as években német tudósok szilimarin porból vonták ki a szilimarin hatóanyagot, a flavonolignánok összetett keverékét. Megtisztították a hatóanyagot, és elindították a szilimarin por modern orvosi vizsgálatát.
1983-ban egy „Human Toxicology” című cikk rámutatott, hogy a szilimarinpor hatékonyan kezelte a mérgező Amanita gomba okozta májkárosodást, és akkoriban szinte ez volt az egyetlen hatékony gyógyszer. A szerzők úgy vélik, hogy a szilimarin szerepet játszhat a hepatitis vagy akár a májsejtrák megelőzésében.
Később, 1987-ben és 1996-ban a "Hepatology" folyóiratban megjelent két nehézsúlyú tudományos közlemény kimutatta, hogy a szilimarinpor jó antioxidáns és antifibrotikus hatást mutatott egérkísérletekben, ami azt mutatta, hogy gyógyászati potenciálja lehet krónikus májbetegségben.
